2017. április 3., hétfő

Artrellia - az Új-Guineai esőerdő sárkánya

Új-Guinea a világ második legnagyobb szigete, gazdag és egyedülálló élővilággal, amely a mai napig tartogat meglepetéseket az új fajok után kutató zoológusoknak. Ezen területnek is megvannak viszont a maga rejtélyes és tudományosan le nem írt lényei, gondoljunk csak a monckton gazekára. Van egy másik furcsasága is a szigetnek. A tápláléklánc csúcsán nincsenek nagytermetű emlős ragadozók, viszont állítólag ezeknek az esőerdőknek megvannak a maguk "sárkányai".


1933-ban történt, hogy Richard Archbold zoológus és emberbarát expedíciót vezetett Új-Guinea szívébe. Korának híres tudósa és felfedezője volt, ezelőtt már megjárta Madagaszkár szigetét is. Később 1939-ben átrepülte az Indiai-óceánt. A Nyugat-Ausztráliai Port Hedlandból szállt fel, és végül a Kenyai Mombasában szállt le. Az első expedíciónak célja az eddig ember nem járta esőerdő élővilágának feltérképezése volt. Az első kutatóúton a sziget délkeleti részét vizsgálták át, amely a tengerszint feletti magasságban található. A kutatóknak sok nehézséggel kellett szembenézniük, mivel hagyományos eszközökkel: helyi kísérőkkel és teherhordó öszvérekkel kellett az addig, a nyugati ember által nem ismert rengeteget felfedezni.
A helyi melanéz származású törzsek más veszélyekre figyelmeztették őket. Szerintük az erdőkben hatalmas, fákon élő sárkányok élnek, amik embereket esznek és az ő elmondásuk szerint... tüzet okádnak. Arra figyelmeztették őket, hogy ha valamelyikük is találkozik az artrellia nevű gyíkkal, az soha nem kerül elő se élve, se holtan, mivel a titokzatos ragadozó semmit nem hagy meg belőle.

Vajon a New-Guinea szigetének nagy részét fedő esőerdő tényleg egy hatalmas, eddig nem ismert gyíkfajnak add otthont?
Azonban nem találkoztak a teremtménnyel. Az első szemtanúkra egészen a második világégésig kellett várni. 1942-ben a szigetet megszállták a japánok, de nem sokáig. A szövetségesek flottája blokád elé vették a sziget kikötőit, miközben az amerikai, brit és ausztrál katonák kisöpörték a magukat a sziget esőerdőiben bevevő japán katonákat. Az ezekben a csapatokban harcoló katonák gyakran láttak az esőerdőbe nagy termetű és roppant mozgékony gyíkokat, amelyek a fák lombkoronájában közlekedtek. Bár közvetlen kapcsolatba nem léptek a titokzatos hüllőkkel - értsd egyet se lőttek le, és ők se támadtak vissza rájuk -, de a hadműveletek végéig gyakran látták őket.
1960 végén a sziget Kairuku-hiri nevű kerületéből a helyi lakosok egy jókora hüllő bőrét és állkapcsát vitték be a Mezőgazdasági Hivatalba. Ők egyszerűen csak sárkánynak nevezték. Egy évvel később Robert Grant és David George kutatók személyesen is találkoztak a titokzatos faj egy példányával. Épp a Strachan sziget területét derítették fel, mikor összeakadtak egy jókora, szürke színű  gyíkkal, aminek a nyakát egy méteres hosszúságúra becsülték, míg a testének a többi részét nyolc méteresnek számolták. A két férfi biztonságos távolságban maradt a hüllőtől, ami hamarosan megfordult, és eltűnt az erdőbe, nem tekintve fenyegetésnek a két kutatót.

A kép Nemes Boglárka alkotása
A következő találkozásra az esőerdőben lévő gyíkok és a nyugati ember között akkor került sor, mikor az Operation Drake nevű program Új Guineába érkezett. Erről azt kell tudni, hogy 1978-1980 között folyt, és egyfajta világ körüli kutatóút volt, amibe 17-24 év közötti fiatalok vettek részt. Az expedíció védnöke Charles Wales-i herceg volt, a vezetője pedig John Blashford-Snell a brit hadsereg leszerelt ezredese, és 1991-ig vezette ezt a programot. Valamint igazi kalandor, hisz számtalan veszélyes helyzetet megjárt már. Mikor Új-Guineába érkeztek az ezredes érdeklődését felkeltették az Artrelliáról szóló hírek. Kikérdezte azokat a helyieket, akik állítólag látták az állatot. Ő és a csapata végül 2 hónapig kutakodott az Új-Guineai mocsárvidéken, míg nem sikerrel jártak...
Elkaptak egy Pápua varánuszt... Snell szerint az Artrellia ennek a fajnak az egyede, felnagyítva a helyi lakosok képzelete által... Viszont a pápua varánusznak a bőre nem szürke, hanem sötétzöld, sárga foltokkal. És bár 150-244 centiméteres hosszával elég nagy állat, de a szemtanúk többsége nem láthatták ezt az állatot.

A pápua varánusz elég kiszámíthatatlan és agresszív állat, aminek a harapása mérgező. Viszont a mérete és más külső jegyek miatt nem lehet az Atrellia
Bár a hivatalos, mainstream zoológia ezzel úgy is gondolhatta volna, hogy az ügy le van zárva. Egy ismert varánuszfajt azonosíthattak tévesen a melanéz bennszülöttek hétezer éven át, és a katonák a második világháborúban. Azonban a csapat egyik tagja Ian Redmond nem pápua varánusszal találkozott. A férfi éppen megpihent egy régi, kiszáradt patakmeder mellett, mikor ágak roppanását hallotta a háta mögött. Úgy gondolta, hogy a csapat egyik tagja az, így ő lepődött meg a legjobban, mikor észrevette, hogy a zajokat egy négylábú állat okozza. Mikor megfordult, egy hatalmas gyíkkal nézett farkasszemet. A teremtmény fejének hossza, akkora volt, mint egy kifejlett lóé. A férfi mozdulatlanul meredt a titokzatos ragadozóra. Az pedig megunva a várakozást, vagy mert már jóllakott volt, inkább visszament az esőerdőbe.

Nemes Boglárka alkotása
A teremtményekről szóló észlelések azóta is szórványosak Új-Guineában. Vajon igazak? Talán a szigetnek van egy eddig nem ismert csúcsragadozója? Kezdjük azzal, hogy Új-Guinea erdőségei kevésbé felderítettek, és számtalan új fajra lehet itt bukkanni a felfedezőknek. A sziget élővilága érdekes. A szigeten nem élnek nagy termetű őshonos emlősragadozók. Az új-guinai éneklő kutyát a dingóhoz hasonlóan a bevándorló őslakosok mellől vadult el. Az erszényes farkas helyi változata pedig valószínűleg kisebb gerincesekkel táplálkozott. A szigeten élő jelenlegi legnagyobb, ismert növényevő a kazuár.
Azonban lehetséges, hogy a sziget őserdői, amit még nem gyarmatosított ember a pápuavaránusz egy nagyméretű, tudományosan leírt rokonának adnak otthont, és ez lenne az artrellia? Vagy talán a komodói varánuszhoz hasonlóan ez is Ausztráliából származik, és közös őse van a ma élő legnagyobb gyíkfélével és a megalániával?
A Csendes-óceáni szigetvilágban gyakori jelenség, hogy emlősragadozók hiányában az erre felé gyakori varánuszok lesznek a csúcsragadozók. Ezek az állatok a pikkelyes hüllők közül a legaktívabb és legintelligensebb állatok. Fejlett vérkeringésüknek hála az emlősökéhez hasonlóan aktív életet élnek. Gondoljatok csak a komodói varánuszra, vagy az Ausztráliában élő Varanus priscara, vagyis megalániára, vagy a blogon már említett új-zélandi kumi gyíkra. Az intelligenciájuk pedig a vadászatban segíti őket.
A nílusi varánuszok csapatban dolgoznak, mikor kifosztják a krokodilok fészkét. Az egyikük elcsalja az anyaállatot onnan, míg a másik kirabolja a fészket. A Washingtoni Állatkertben lévő komódoi varánuszok pedig felismerik a gondozóikat. Akik szerint mintha mindegyik állatnak személyisége lenne.
A kazuár a legnagyobb Új-Guineai növényevő. A lábán lévő sarkantyúkkal halálos csapásokat oszthat ki a rátámadó ragadozónak. A lesből rárontó artrelliának szüksége is van, hogy kimanőverezze ezt a veszélyes fegyvert.
Az artrellia pedig lesből ronthat a zsákmányára, ez lehet az aljnövényzet, vagy akár a fák lombkoronája. Az állat kecses testalkatának és ügyes egyensúly érzékeinek hála pedig ügyesen mászhat végig a vastagabb ágak között. Az intelligenciája lehetővé teszi, hogy komplett vadászati taktikákat találjon ki, és vessen be az esőerdő mélyén, amikor az elsődleges prédaállatára, a kazuárra vadászik, amit a természet igencsak hatékony fegyverrel látott el a ragadozók ellen. Amire csak lesből, vagy a fák lombkoronából lehet esélye.És lehetséges, hogy a kazuár védelmét ellátó karmok pont a titokzatos esőerdei sárkány ellen lett kifejlesztve?

Mint minden varánusz, talán az artrellia egyedei is területvédők lehetnek. Az itatóhelyek környékén azonban időleges békék születhetnek. Nemes Boglárka akvarellje.
És ott a kérdés, hogy mint minden kriptid, az artrellia-t is miért nem lehet észrevenni? Nos, az esőerdei környezet mellett ennek az is oka lehet, hogy az állat nem annyira szapora. A fiókák közül csak kevés érheti meg a felnőtt kort, áldozatul eshetnek a szigeten gyakori erszényes nyesteknek, vagy az elvadult házikutyák leszármazottainak épp úgy, mint felnőtt fajtársaiknak. Tehát kevesen érik az ivarérettséget és a 8 méteres maximális méretet, egy fészekaljból. Valamint a kifejlett egyedeknek táplálék után kutatva elég nagy területet kell bejárniuk.



Tehát nagy méretének dacára jól elbújhat egy lény, és elszórtan lehet jelen. Viszont a létezésére csak egy tudományos expedíció adhat választ. Szóval fel van adva a lecke, mert Új-Guinea áthatolhatatlannak tűnő dzsungelei még számtalan, a tudomány által nem ismert fajnak adhatnak otthont.

A bejelentés
A terveim között szerepel, hogy a bloghoz kapcsolódó könyvet írok, ami egy alternatív történelmi - spekulatív biológiai munka lesz. Hogy mikor lesz kész, ne kérdezzétek, idén rálép a megvalósulás útjára. Nyomtatott és e-book formában lesz elérhető. A közeljövőben ritkán, de kaptok részleteket is.


Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél ehhez hasonló érdekességeket olvasni a Kriptozoológia világából, akkor kedveld a blog Facebook oldalát, vagy kövesd Instagrammon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.